A TISZA-TÓ JELLEMZŐ MADARAI
Barna rétihéja (Circus aeruginosus )nádi ölyv, nádi sas, tavi kánya.
Kisebb, különösen karcsúbb az ölyvnél, hosszú farkkal, magas vékony, meztelen csuddel, de éles körmökkel; feje a bagolyé felé húz, mert a fátyol már észreveheto, a szem pedig nem egészen oldalt, hanem elore is pillant. Szine barna, néha nagyon sötét, de a fej világos, a hímnél fehéres, a tojónál inkább agyagsárgás. Mint a nádas madara, nádtorzsákra vagy zsombékokra helyezi fészkét, melynek alja öt-hat ritkán hét zöldes fehér tojás.
Napestig szakadatlanúl lebeg, úszik, kereng a tavak nádas szélei fölött. Itt-ott hirtelen kanyarodással lecsap a nádba, csuhébe vagy gyékényesbe és ekkor biztosan prédát talált.A rétség madárvilága ezt a fészekrablót nagyon jól ismeri és úgy a mint szárnya lebben, felriad a bibicz, a sirály, a szerko és nagy rivalgással ugyancsak tépászszák, verik a hogyan bírják. Kotolás idején majdnem kizárólag tojásrablásból él. Késobb a vizicsirkék, a vizityúkok és a fiaszárcsák szolgáltatják a telhetetlen szárnyas rabló prédáját. Télire elvonúl, de kora tavaszszal visszatér.Védett
  Rétisas
(Haliaeetus albicilla)
Nagyobb folyók, tavak közelében található háborítatlan öreg erdőkben fészkel és a vizekre, mocsarakra és rétekre jár ki vadászni. Fészkét magas fára rakja, évekig használja, csak átépíti. Táplálékának legnagyobb részét a víz felszínéről szerzi be. Európai viszonylatban is kipusztulással veszélyeztetett faj, teljes európai állománya 3000 pár. Elsősorban élőhelyük csökkenése miatt fogyatkozik állományuk. Az emberi zavarásra különösen érzékeny, ezért fészke körül fokozott nyugalmat kell biztosítani. Fokozottan védett
A búbos vöcsök (Podiceps cristatus)királyvöcsök, öreg bujár, szakállas vöcsök, bódorka, dárévöcsök, kontyos-bóbitás-nagy vöcsök.
Téli tollruhájában a faj hasa, nyakán ak elülső fele és arcrésze fehér, szeme vörös, csőre rózsaszín, fejeteteje, nyakának hátsó része, háta és szárnyai pedig sötétbarnák. A nyári, párzási időszakban mindez látványos, vörösesbarna tollgallérral és két, szarvacskára emlékeztető bóbitával egészül ki. A fiókák rejtőszínűek, különféle barna színárnyalatok keverednek tollazatukban fehér foltokkal. A fiatal kifejlett egyedek ebből a ruházatból egy ideig megőrzik a sötét feji és nyaki csíkokat.A búbos vöcskök násztánca páronként változik, de mindig látványosA fajra a 46-51 centiméteres átlagos testhossz és 85-95 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 0,6-1,5 kilogrammos testtömeg társul.
A nemek egyformák,a hímek némileg testesebbek.
A búbos vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekekkel táplálkozik, olykor étrendjét növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg, ahol levegővétel nélkül akár 30-60 másodpercet is eltölthet. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karélyos oldallemezek is segítik.
Félénk madár, leginkább lebukva menekül ellenfelei elől. Röpte jellegzetes, nyakát mereven előrenyújtja, szárnyaival pedig rendkívüli intenzitással és sebességgel verdes. Hangadása változatos
A vöcsökpár minden évben látványos udvarlási szertartást visz végbe a víz felszínén felmeresztett gallérral és bóbitákkal. Ezt követően a pár takaros úszó fészket épít a sűrű növényzetben valamely holtág, mocsár vagy más állóvíz felszínén nádból, gyékényből, hínárból és más vízinövényekből. A pár a fészek körül kisebb revírt tart fenn.
Ebbe a gondosan óvott fészekbe kerül az 5-7 eredetileg kékeszöld, később a rothadó növényektől sárgásbarnává színeződő tojás, amelyek 19-20 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő részt vesz a költésben, majd velük tartó fiókák etetésében. A kicsinyek védelmére gyakran hátukra veszik őket szüleik, de ők már kezdettől fogva jól úsznak és buknak. A fiak önállósodására mintegy 20-30 napot kell várni, de a család még jó ideig együtt marad.
Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.
Dankasirály (Larus ridibundus) 
Népi elnevezés dunai halászmadár, nagy halászmadár, nagy halkapó, vízi galamb, hógalamb.
Közel varjú nagyságú. Csőre nem erős, hegye lekonyuló. Feje szép sötétbarna és ez a szín a torkon jobban terjed lefelé. Fehér szemok. Nyaka, dolmánya szép, hamvasszürke; a torok, begy és a hasfél tiszta fehér. A szárny evedzoi sötétek fehérrel, a fiókszárny világos hamvas. A csor és a lábak kárminpirosak, ilyen a szeme csillaga és szegése is. A lábakon úszóhártya. Télen a fej megfehéredik és a csor és lábak eleven színe is megváltozik hússzínre, majd barnásra. Fészke, mint seregmadáré nagy falvakat, telepeket alkot tördelt nádra, zsombék tetejében, nem sok mesterséggel kupaczot teremt a madár, azt behorpasztja, kitapossa, száraz nádlevéllel és a gyékényével megalmozza és kész a fészek, néha egymás hátára is építve. Fészekalja két-három, ritkán négy tojás, többnyire agyagsárgás, irásos vagy rendes sötét foltozással.
Élete módja. A dankasirály vándormadár ugyan, de egy része azért kihúzza nálunk a telet úgy, hogy elhagyja kedves, befagyott tavait és a folyók nyílt helyeinek feljárásával tengeti tavaszig az életét. Magyar földön teljesen a gazdasághoz símult és alkalmazkodott és ott, a hol seregei a tóságban tanyát ütöttek, nincs a dankasirálynál buzgóbb követoje az eke vasának, és nincs jobb, kitartóbb tisztítója az ugarnak, kaszálónak és a rétség kasza alá fogható részének. Folyton szedi a bogárságot, a kukaczot és mindazt, a mit a gazdaságra károsnak kell tartanunk. Fiait is ezekkel ápolja föl, azért ott, a hol telepei állanak, a mezogazdaság rovarkárról nem is panaszkodhatik. Csak oszkor kezdi a tó színét is méregetni, s ekkor belevág a silány halba is.
  Ezüstsirály (Larus argentatus)
Az öregek háta és szárnya halványszürke; a szárny vége fekete. Testük fehér. Élénksárga csorük tövén piros folt. Lábuk hús színu. A Földközi-tenger tájain élo L. a. michahellis és a Skandinávia keleti részén eloforduló L. a. omissus alfajok háta sötétebb; lábuk sárga. Az öreg heringsirálytól a világosabb szürke hát különbözteti meg. A jeges sirály és a sarki sirály szárnyvége nem fekete. A fiatalok egyszínu barnák; karevezoik és farkuk sötétebb. Csorük feketés. Második évükben hátoldaluk szürkésebb; farkuk töve fehér.
Hangja : Változatos, harsány rikoltozás és rövidebb, mélyebb hangok.
Élohelye: Tengerpartok, folyótorkolatok; gyakran szárazföld belsejében is. Többnyire telepesen fészkel sziklás tengerpartokon, szigeteken néha mocsarakban is. Magyarországon minnt kóborló, kisebb-nagyobb számban egész éven át elofordul, foleg osszel.
Hossza: hím 55-65 csm, a tojó valamivel kisebb.
Szárnyfesztávolság: 135-155 cm. Ivarérettség: 3-4 éves kortól
Fészekalja: 2-3, barnás-olajzöld tojás, sötét foltokkal
Költés tartama: 25-27 nap
Kirepülés: 35-40 nap után Viselkedés: társas lény; hu a költohelyéhez
Hangadás: hangos, átható
Táplálék: halak, kagylók,rákfélék, madarak, tojások, madárfiókák, kis emlosök, hulladékok és dögök.
Élettartam: 30 év felett Tizenegy alfaja van; sok rendszerkutató három eltéro fajt különböztet meg: ezüstsirály, fehérfeju sirály és amerikai ezüstsirály.
Barátréce (Aythya ferina)
Testhossza 42-49 centiméter, a szárnya fesztávolsága 72-82 centiméter, testtömege 650-1200 gramm. A tojó kicsit kisebb mint a hím. Nászruhában a gácsér feje barna, háta és oldala szürke, begye és melle fekete. Nyugalmi ruhában szeme piros, csőrén pedig világoskék sáv látható. A tojónál ez nem figyelhető meg, a szeme barna, nászruhában világosabb.
Gyommagvakkal, növényi részekkel, rovarokkal, csigákkal és kagylókkal táplálkozik. Rövidtávú vonuló, de néha áttelel.
Talajra növényi anyagokból építi és pehelytollakkal béleli a fészkét. A fészekalj 8-11 tojásból áll, melyen 23-25 napig kotlik.
 A nyári lúd (Anser anser)
Hossza 76-89 centiméter, a szárny fesztávolsága 150-180 centiméteres, testtömege 2,5-4 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél. Háta barnásszürke, melle sárgásszürke, gyéren és szabálytalanul feketével foltozva, a farcsík, a has- és farkalja tollai fehérek. A szárny- és farktollak feketésszürkék, száruk végig fehér. A szem világosbarna, a csőr tövén halvány húsvörös, körme viaszsárga, a láb halvány húsvörös.
Hínárfélékkel, nádhajtásokkal és fűfélékkel táplálkoznak. Rövidtávú vonuló, de enyhe teleken áttelel. Csapatai jelegzetes V alakban repülnek.
Növényi anyagokból készült fészkét a talajra rakja, nádasok, mocsarak közelében. A fészekalja 5-6 tojából áll, melyen 27-28 napig költenek, a fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket, de még 50-60 napig a szülők etetik őket. Az utódgondozásban mindkét madár szerepet vállal.
Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.
Előfordulás: nyáron Közép- és Észak-Európában, Izlandon, Közép-Ázsiában és Szibéria déli területein; télen Franciaországban, Spanyolországban, Észak-Indiában és Kínában; állandó a Fekete-tenger partvidékén, Kisázsiától a Duna-deltáig, Anglia és Közép-Ázsia déli területein
Testtömeg: 2,5-4,1 kgTesthossz: 75-90 cm
Tápláléka: fű, gabona, bogyó, lágyszárú növények stb.
Szaporodás: a tojó általában 5-6 tojást rak, a fiókák 27-28 napos korukban kelnek ki.A nyári lúd a házilúd őse. Az egyetlen Magyarországon is költő vadlúdfaj, évente 800-1000 pár költ nálunk. Vonuló madár, a magyar nyári ludak Spanyolországban töltik a telet. Mocsarak, folyók és tavak lakói, de táplálékukat sokszor réteken, legelőkön keresik. A költési időszakon kívül csapatban élnek, repüléskor jellegzetes V-alakzatot vesznek fel, amelyben minden egyednek megvan - a rangja alapján - a meghatározott helye.
Monogámok, a párok életük végéig összetartanak; az öregebb madarak, ha megözvegyülnek, gyakran nem is találnak új partnert maguknak. Fészkük általában egy talajmélyedés, amelyet tollal és levelekkel bélelnek ki. A territóriumukat harciasan védik.
 A nagy lilik (Anser albifrons)
Hossza 65-78 centiméter, a szárny fesztávolsága 130-165 centiméteres, testtömege 1800-3100 gramm. A homlokán lévő, vesealakú harántszalag, a csőrtő két oldalán lévő, sarlóalakú folt, valamint álla fehér. Feje és nyaka sötétszürke. Felső része sötétszürke, az alja világosabb. Farcsíkja, fara és alsó farkfedői fehérek. Szeme sötétbarna, csőre vörösessárga, lába élénk narancssárga. A szárny csúcsa a fark végéig ér.
A költőterületen elsősorban fűféléket eszik, de nem veti meg a haszonnövényeket sem (kukorica, gabona). Vonuló madár.A fészkét a talajon, kisebb mélyedésbe a tojó készíti. A fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 28 napig kotlik.
Magyarországon nem védett
A fekete gólya (Ciconia nigra)
Mérete 90-100 centiméter, szárny fesztávolság 145-155 centiméter, tömege 3000 gramm. Majdnem teljesen fekete, hasa fehér, csőre, lába és szem környéke vörös.
Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság, az ember jelenlétét nem szereti. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben kivágják a fákat.
Sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízirovarokra. Olykor a fészkelő helye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémekkel, fehér gólyákkal egy csapatban.
Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekeznek, sokszor a gémekkel alkotnak egy csapatot. Közép- és Dél-Afrikában telelnek ki, majd április elejére érkeznek vissza Európába.
Fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag ágra rakja ágakból. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal egy másik, elhagyott fészket. A 3-5 tojásból álló fészekaljon a szülők felváltva ülnek. Miután a 30-35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, míg a hím eleséget hord. Később már felváltva hordanak. A fiókák július közepén hagyják el a fészket, és megtanulnak önállóan táplálkozni.Magyarországon fokozottan védett!Eszmei értéke: 500 000 Ft
 
Fekete harkály (Dryocopus martius )
Európa nagy részén él, de Ázsiában is előfordul. Általában őreg erdőkben található.A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, állandó madár.
Testhossza 45-57 centiméter, szárnyfesztávolsága 64-68 centiméter, testtömege 250-300 gramm. Fej feje teteje vörös. A tollruhája fekete. Csőre és szemgyűrűje halványsárga, nyaka karcsú.
A madár ténykedéseLárvákat és rovarokat eszik, a csőrével ütögetve a korhadt fák kérgét keresi táplálékát, majd kivési őket.
Nagyméretű ódúját saját maga készíti, nagy magasságban. Ovlisalakú bejárata van, a nem használt odút, más madarak, főleg kék galambok foglalják el. Fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 17-19 napig kotlik.Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft,
Zöld küllő (Picus viridis) külü, zsóna, sárküllo, zodhorokály. zöld harkály
Majdnem galamb nagyságú. Dolmánya eleven olajzöld, farcsíkja világos; hasafele halavány olajzöldes; a hím fejeteteje a tarkóig tüzesvörös, kantárja ugyanilyen színu, a tojóé fekete. A szárny evedzo tollai feketések, fehéres foltokkal. A láb két ujja elore, ketto hátrafelé áll, a karmok erosek, hajlottak, megkapaszkodásra kitünoek. A fark tollai igen kemények, a középsok lándzsásan kifutók, megtámasztásra igen alkalmatosak. Csore ólomszürke, eros, taszítófejszére emlékezteto éllel; nyelve féregalakú, hegyén szakás és gyerekarasznyira is kilökheto. Középmagasságban - 15 méterig - szuk bejáratú fészkelo odvat farag ki alkalmatos fákba és ide tojja hat, ritkábban nyolcz hófehér, fényes tojását. Fáradhatlanúl ácsoló, a férgeket kiszedegeto igen hasznos madár, mely íves röpüléssel szálldos fáról-fára és mindég alulról kezdi a felkúszást, keresve a fa elbetegesedett, korhadó részeit, a melyekbe lyukakat farag, hogy a pondrókhoz hosszú nyelvével hozzáférhessen, azokat kiszigonyozhassa. De éppen oly buzgó az erdo földjén is, hol a hangyabolyokat gyalogosan keresi fel, kilyukasztgatja s mikor a hangyák nagymérgesen és tömegesen kigyülekeznek, közéjök böki hosszú ragadós nyelvét, a melyre mint valami friss lépvesszore reátapadnak, hogy pillanat alatt az ácsoló madár gyomrába vándoroljanak. Ezt a furfangot télen át is űzi és bizony kibontogatja a keményre fagyott bolyok oldalát, hogy a téli álomban szunnyadozó hangyanépet megdézsmálja. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft,
Küszvágó csér (Sterna hirundo )halkapó, halászfecske, czerkó, csér szerko, halkapó, halászfecske, czerkó, csér .
Teste jó rigó nagyságú, de hosszú szárnyaival és hosszú farkával nagyobbnak látszik. Lába uszóhártyás és piros; csore éles-hegyes és piros. Fejeteteje és a tarkó tiszta fekete; dolmánya gyönyöruen kékes-hamvas; torka, begye és melle szép fehér. Szárnytolla feketés. Farka villás, mint a füstifecskéé; a leghosszabb külso toll, mely a villa ágát alkotja, sötét szürke, a fark többi tolla és a farcsík fehér. Szeme csillaga vörösbarna. Fészkét telepesen a folyómenti fenyéreken készíti; itt leginkább a kavicsos részen kapart, lapos gödröcske, mely puszta, minden alom nélkül való. Fészekalja két-három agyagsárga, vagy barnasárga, viola-szürkésen és barnásan hintett, foltozott tojás.
Ragyogó tisztaságával és gyönyöru, igazán lengedezo röpülésével nagy folyóink és nagy tavainknak dísze és ékessége, mely nélkül a tó és levegoege mintha kihalt volna. Naphosszat kevés pihenéssel, mely a part kövesein, vagy karózatokon esik meg, folyton méregeti röptével a vizeket, behuzott nyakkal, lefelé szegezett csorrel csak itt-ott keveset forgatva a fejet, hogy a víz szinét megvigyázhassa. Mindig egyforma magasságot tart s a mint a préda megközelíti a víz színét, hirtelen lefelé szegezi és szétveti a farkát, szárnyával pedig verdesve egy helyen függöget, élesen odatekintve, a hol a préda mutatkozott. Egyszerre csak leveti magát mint valami ko, úgy hogy a víz nagyot locscsan, - de már akkor be is kapta prédáját, mely rendesen a kicsinyke széljáró-küszhal. Egészben csekély számánál fogva nem jön számba halászatuk, tehát nem is károsak. A Tiszamenti embernek szavuk szerk, ezért ott szerko a nevük; a Korösmentinek csér a neve, mert így hallja a szavát.Magyarországon védett
 Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida)
Puszták által övezett természetes szikes tavakon vagy az ezekből kialakított halastavakon, ártéri morotvákban, holtágakban telepszik meg. A víz fölött röpködve a víz felszínéről vagy a növényzetről szerzi, esetleg röptében kapja el a főként rovarokból álló táplálékát. Fészkét vízi növények szárrészeiből, mélyebb víz felszínén, rendszerint a gyökerező hínártársulás levélzetére rakja. Telepesen költ, fészkei egymás közelében épülnek. Vonuló madár. Hozzánk április végén, ritkábban csak május elején érkeznek első csoportjai és szeptemberben vonulnak el. Téli szállása Afrikában, elsősorban a szárazföld belsejében lévő nagyobb tavak környékén van. Fokozottan védett.
A csuszka (Sitta europaea)
A csuszka könnyen felismerhető, jellegzetes madár. Feje teteje, háta és szárnyai szürkéskékek, az arcrész mindig fehér, a hegyes csőr és a szemsáv pedig fekete. Hasának színezete alfajtól függően a fehértől a vörösesbarnáig változhat, a közép-európai Sitta europaea caesia hasa mélybarna. A fiatal egyedek színei elmosódottabbak.
A nemek hasonlóak. A csuszkákra a 14 centiméteres testhossz és a 22-27 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 21-26 grammos testtömeg társul.
A csuszka fákon él, nevét is onnan kapta, hogy akár fejjel lefele is haladva mintegy „csúszkál” a fatörzseken (vö. fakusz). Repülni is általában csak egyik fáról a másikig szokott. Táplálékát nyáron a kérgen élő ízeltlábúak, lárváik és petéik képezik (elsősorban pókok, lepkepeték, mezeipoloska-lárvák, bársonylegyek, iszapszúnyogok, fátyolkák), telente viszont étrendjét magvakkal kénytelen kibővíteni. Sokszor keresi fel a madáretetőket, gyakran különféle cinkékkel egy csapatba verődve.
Számos hangja ismert. Hívójelei a „cir” és a „tylű-tylű-tylű” hangsorral írhatóak le, míg éneke hangos, ismétlőő „tjúi”, „csú” vagy „pí” füttyökből tevődik össze.
A csuszkák sok helyen alkalmazkodtak az ember közelségéhezA csuszkák élőhelyükön, az erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, amelyet levelekkel és fakéreggel bélelnek ki. Gyakran elfoglalják a mesterséges fészekodúkat is. A berendezett fészek környékét a szülők védik a betolakodókkal szemben, az ajtónyilást pedig sártapasztással szűkítik kb. 30 milliméteres átmérőjűre.
Időjárástól és táplálékkínálattól függően évente egyszer vagy kétszer kerül sor költésre. A 6-9 fióka csupaszon és vakon kel ki 14-18 napos kotlást követően, majd 20-22 napnyi folyamatos etetést követően kirepülnek. A család még jó ideig együtt marad a fészek közelében.
Magyarországon mindemellett védett, eszmei értéke 10 000 forint.
 A függőcinege (Remiz pendulinus)
Háta és alapvetően vörösesbarna színű, a hasi rész pedig világosabb kérmszínű. Alfajai elsősorban a fej színét tekintve különböznek egymástól. Az európai Remiz pendulinus pendulinus feje világos kékesszürke, amit fekete maszk díszít, torka pedig fehér. A fiatal állatok világosabb színűek és maszkjuk sincs.
Elsősorban vizek mentén találkozhatunk vele, táplálékát az itt előforduló ízeltlábúak (pókok, hangyák, hernyók, csomósdarazsak, bodobácsok, levéltetvek) valamint az előbbiek szűkös kínálata esetén a nád és gyékény magvai képezik. Sokszor látni egy-egy nádszálba vagy fűzgallyba kapaszkodva.
A függőcinege szinte kizárólag vízpartok mentén álló fűzfák ágvilláiban építi fel - pontosabban szövi meg - lelógó zacskóra emlékeztető fészkét, amelynek a tetején csőszerű bejárata van. Alapanyagul nádbuga és gyékénybuzogány pelyheit illetve barkapelyheket használ. Fészkének környékén kisebb revírt tart fenn.
Évente általában kétszer költ, egy-egy fészekalj 5-8 tojásból áll. A kotlás 12-14 napig tart, majd 18-26 napnyi folyamatos szülői etetést követően a fészeklakó fiókák kirepülnek.
Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.
 A sárgarigó (Oriolus oriolus)
Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a teste többi része aranysárga.
A rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a cseresznyét és a bogyókat pusztítja. A rovarok fogyasztásával hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz.
Lombos fák ágvillájába, fűből építi gömbalakú fészkét. Fészekalja 3-6 tojásból áll.
Rendszeres fészkelő, nyáron tartózkodik a Kárpát-medencében. Hosszútávú vonuló, az év nagyobb részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.
Magyarországon védett fajnak számít, pénzbeli értéke 10 000 Ft. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Rétisas 
ak elülső fele és arcrésze fehér, szeme vörös, csőre rózsaszín, fejeteteje, nyakának hátsó része, háta és szárnyai pedig sötétbarnák. A nyári, párzási időszakban mindez látványos, vörösesbarna tollgallérral és két, szarvacskára emlékeztető bóbitával egészül ki. A fiókák rejtőszínűek, különféle barna színárnyalatok keverednek tollazatukban fehér foltokkal. A fiatal kifejlett egyedek ebből a ruházatból egy ideig megőrzik a sötét feji és nyaki csíkokat.A búbos vöcskök násztánca páronként változik, de mindig látványosA fajra a 46-51 centiméteres átlagos testhossz és 85-95 centiméteres szárnyfesztávolság jellemző, amihez 0,6-1,5 kilogrammos testtömeg társul. 
Ezüstsirály (Larus argentatus) 
A nyári lúd (Anser anser) 
A nagy lilik (Anser albifrons) 
Fattyúszerkő (Chlidonias hybrida) 
A függőcinege (Remiz pendulinus) 
A sárgarigó (Oriolus oriolus)
